[ Pobierz całość w formacie PDF ]
gyöm lábához siklott.
Nyeltem egyet, és ebben a pillanatban tán még a stukkere-
met is odaadtam volna egy papírzacskóért.
22.
Hogy leküzdjem a hirtelen rám törQ rosszullétet, gyorsan
elQvettem a pipámat, és a fogam közé szorítottam. Ahhoz
ugyan túl hideg volt, hogy gémberedett ujjaimmal meg is tud-
jam gyújtani, ám az ismerQs illat mégis némileg megnyugtatott.
Szippantottam néhányat az így dohányillatúvá varázsolt hegyi
levegQbQl, és lehajoltam, hogy közelrQl szemügyre vegyem a
holttestet. Öngyömböngyöm összehúzott szemmel figyelt.
- Mondja... maga véletlenül nem valami rendQrféle?
- Nem egészen, de közel jár az igazsághoz - vallottam be,
és felcsippentettem az egyik tollpihét, amely épp a hulla bal
szemére tapadt. Minden jel szerint ugyanabból a szárnyasból
származott, amelyik néhány órával ezelQtt az óriás Mózsi holt-
testén is forgolódott. A szerzetes felvillanyozódva hajolt fö-
lém.
- Akkor azt is ki tudja deríteni, hogy ki tette!
- Az attól függ... - mondtam óvatosan. - Biztos van valami-
féle árulkodó nyom, csak fel kellene ismernünk, mi az. Ebben
a hidegben azonban erQsen kétséges, hogy valamire is rá tud-
nánk jönni. Hacsak...
- Hacsak?
- Talán ha elkapnánk a gyilkost. Nem lehet messze.
- Úgy gondolja? - szorult ökölbe a szerzetes keze. - Ó, bár-
csak a kezeim közé kaphatnám azt a nyomorultat! Higgye el,
olyan betegségvarázst rittyentenék köréje, hogy belezöldülne.
Már rég meg kellett volna tennem.
- Ezek szerint sejti, hogy ki a gyilkos?
- Hát persze! - nézett fájdalmasan az égre a láma. - A kína-
iak, ki más? Meg akarják akadályozni, hogy rábukkanjunk a
Mani-kQre. De abból nem esznek a vörös pribékjei! Ha arra
98
A Dérfarkas bosszúja
számítanak, hogy most feladom, hát nagyot tévednek! Folyta-
tom a keresést és végül a pokolra küldöm valamennyiüket! -
Fölemelte ökölbe szorított kezét, s úgy rázta a Bahledova felé,
mintha abban a pillanatban ott tolongott volna Kína összes tit-
kos ügynöke. Lepillantottam a békésen lebegQ holttestre és
megvakartam a fejem búbját.
- Nos, ha így áll a dolog, a legokosabb, amit tehetünk, hogy
átmenetileg biztonsága helyezzük a hul... izé... hullámzó moz-
gású barátját. Ha itt hagyjuk, úgy jár, mint annak az amerikai
írónQnek a regénycíme. Na, ki is az...
- Margaret Mitchell - mormolta némileg lehiggadva Ön-
gyömböngyöm. - Elfújta a szél.
- Igen, ez az...! Mire reggel visszajövünk, lehet, hogy a
maga társa már Lengyelországban levitál.
- Sívára, olyan nehéz még most is elhinni...
- Szerencsére nem kell cipelni - sétáltam körbe. - Teszem
azt, ha pórázt tennénk a nyakába...
Öngyömböngyöm olyan vasvillapillantást vetett rám, hogy
azzal Szlovákia egész évi szalmatermését fel lehetett volna tor-
nyozni.
- Ugye ezt nem mondta komolyan?!
- Csak egy ötlet volt - vonultam gyorsan vissza, mert meg-
éreztem, hogy ingoványos talajra tévedtem. - Tud jobbat?
- Nos, talán ha eltemetnénk... - javasolta bizonytalanul.
Fölemeltem a lábam, és néhányszor a hóba rúgtam.
- Ebbe a földbe? Legalább két kiló dinamit kellene egy ki-
sebbfajta sírgödör kirobbantásához.
- Akkor építsünk köré hóból egy halmot! Valószínqleg nem
fog elolvadni, amíg... szóval amíg ismét ki tudunk érte jönni.
Nem mondta ki, de éreztem, hogy erQs ellenérzései vannak
a rendQrség értesítését illetQen. Biccentettem és körülnéztem.
- Van valamilyen ásófélesége?
- KettQ is. Számítottunk rá, hogy talán majd ilyenre is
szükségünk lesz. Nem nagy szerszámok, de a célnak pont meg-
felelnek.
Két kezével felcsippentette ruháját, és fürgén elloholt a híd
irányába. Két perc múlva egy megtermett batyuval tért vissza.
Néhány ruhanemq alól gyorsan kirángatta az ásókat, melyek
nyele valóban rövid volt, de Qszintén szólva erre már nemigen
figyeltem. Azokban a percekben úgy éreztem, nemsokára úgyis
lefagy a lábam, akkor pedig kívánni sem lehetne jobbat. Nem
99
Lesly L. Lastex
szóltunk egy szót sem, csak szaporán dobálni kezdtük Bongyo-
ró lámára a véres havat.
Negyedóra múlva már egy kisebb dombnyi kupac tornyosult
a kQrakás tövében. Öngyömböngyöm hátralépett, és megtörölte
izzadt homlokát.
- Azt hiszem, egyelQre megtettünk minden tQlünk telhetQt.
Nyugodj békében, testvér!
[ Pobierz całość w formacie PDF ]